Az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi. Vajon hányan mondhatjuk el magunkról, hogy megfelelően bánunk a testünkkel és megbecsüljük az egészségünket? Hippokratész, az orvostudomány atyja a jó egészség értékét fejezte ki híressé vált szavaival:

A bölcs embernek fel kell ismernie, hogy legdrágább kincse az egészsége.

A XXI. század emberének életében a stressz és az agyonhajszoltság kéz a kézben jár. Szellem, test és lélek harmóniájának és egyensúlyának visszaszerzése napjainkban sokkal fontosabb feladatunk, mint valaha. Meg kell találnunk a korábbiaknál jobb módját, hogy miképpen óvhatjuk meg magunkat és hogyan tudunk jobb viszonyt kialakítani önnön testünkkel.

Megértjük testünk szavát, amikor a tünetek révén üzenni kíván nekünk valamit?

A tünetek azért fontosak, mert ők a természet idejekorán küldött figyelmeztetései, és várva várják válaszunkat, a betegségmegelőzést. A bölcs elme komolyan veszi ezeket a jelzéseket, rögtön megpróbálja megtalálni a rendellenesség okozóját, és ezzel már tulajdonképpen a megoldást is megtalálja. Itt kezdődik az öngyógyítás.

Egészségünk megőrzésére agy javítására tett erőfeszítéseink akkor járnak a legnagyobb eredménnyel, ha egymással párhuzamosan többféle gyógymód alkalmazásával tápláljuk és erősítjük gyengébben funkcionáló szerveinket és rendszereinket. Ezek a gyógymódok azon a tételen alapulnak, miszerint a szellemet, a testet és a lelket eleven egységként kell szemlélnünk és kezelnünk. Alaptétel, hogy a személyiségnek aktív szerepet kell játszania az öngyógyításban. 

Ha követjük a táplálkozási tanácsokat és alkalmazzuk a test és a szellem karbantartását szolgáló érintésterápiákat, azzal már önmagában is sokat teszünk egészségünk megőrzése érdekében. Fejlesszük saját intuíciónkat és tanuljunk meg bízni benne. Fogadjuk meg háziorvosunk tanácsait, és egészítsük ki azzal, amit a homeopátia, természetgyógyászat, a táplálkozástudomány, a reflexológia, az akupunktúra, az aromaterápia szakértőitől hallunk, és arra is figyeljünk, hogy mit súg a „belső doktorunk”, mert ő tudja legjobban, mire van igazán szükségünk. Soha nem szabad alábecsülnünk a szervezet öngyógyító mechanizmusát: hatalmas teljesítményekre képes, és ha hagyjuk érvényesülni, visszafordítja s felszámolja a testben jelentkező szinte minden rendellenességet.

Az önismeret és a megfelelő szemléletmód kifejlesztésére sok időt és türelmet kell szentelnünk, de megéri, mert ha a holisztika kellőképpen beépül szellemünk, testünk és lelkünk egymás közötti kapcsolatrendszerébe, a hatás rendkívül pozitív és tartós lesz.  Testünk kész mindent elárulni magáról, ha mi is készek vagyunk odafigyelni rá és hallgatni a szavára.